16 év után rendeztek ismét Red Bull Ládaderbit Magyarországon. A csapatok kitettek magukért, és a legőrültebb járgányokkal száguldottak le a Tabánból. A versenyben nemcsak a gyorsaság számított, hanem egy öttagú zsűri külön pontozta az autók, jelmezek kinézetét, majd külön értékelték a performance-ot is, amit a csapatok közvetlenül az őrült száguldás előtt bemutattak.
Ennek a grémiumnak volt a tagja kedvenc kajakosunk, Tótka Sándor is, aki így nemcsak kiszakadt egy kicsit a Párizsra való mindennapos felkészülésből, de nagyon jól is érezte magát – erről mesélt most nekünk.
„Nagyon élveztem a zsűrizést, de szerintem azért is, mert nagyon jól sikerült a casting. Szujó Zolit senkinek nem kell bemutatni, mindketten gyomaendrődiek vagyunk, remek vele a hangulat, főleg, amikor autókról van szó, mintha újra gyerek lenne, olyan lelkesedéssel mesél, kérdez, figyel, sokat tudtam tőle tanulni. Kajdi Csabával, azaz Cylával már találkoztam korábban egy fotózáson is, úgyhogy ismertük egymást, ráadásul neki Párizs nagyon közel áll a szívéhez, és mivel egy ideje nekem is a francia főváros körül járnak a gondolataim, megvolt a közös hang. Dobos Evelint és Stana Alexandrát nem ismertem korábban, de nem volt klikkesedés, mindenki tök jól elvolt mindenkivel. Együtt röhögtünk, pontoztunk, nagyon jól éreztem magam.”
És a két földi, Sanyi és Zoli még egy kis csínytevésre is kapható volt.
„A gyomaendrődiek mindig pontosan érkeznek, úgyhogy mi Zolival előbb értünk a helyszínre. Amíg vártunk a többiekre, elkötöttünk egy golfkocsit, és bejártuk vele a pályát. Közben a tűzoltó srácok is megkértek, hogy vigyünk fel nekik pár cuccot, így abszolút hasznos út volt. Zolival pedig a pályabejárás hatalmas élmény, úgyhogy írtam is neki: a következő bejárásunk a Hungaroringen legyen egy nagyon gyors autóval.”
Aztán pedig meg is kezdődött a várva várt Red Bull Ládaderbi, ami Sanyi szerint hozta az elvárásokat.
„Klasszikus Red Bull-rendezvény volt magas minőségi elvárásokkal. Szokás szerint pazar volt a körítés, a műsorvezetők, úgyhogy minden rendben volt. A harmincöt fok persze nem esett jól, de aztán kaptunk egy napernyőt, és szerintem még mindig így volt a jobb, mintha eső lett volna. Gyorsan eltelt a nap.”
És akkor lássuk, melyek voltak Sanyi kedvenc járgányai.
„Nekem a kedvencem az Arrakis csapat dűnés autója volt. Én a Dűne filmeket amúgy is nagyon szeretem, és amikor megláttam az a jelmezt, meg az autót, ami egy homokférget ábrázolt, rögtön visszahozta a film élményét, úgyhogy tíz pontot adtam rá. De nagyon tetszett a Villám Mcqueen is. Nekem ugye kisfiam van, a Verdák mesékhez még picike, de alig várom már, hogy együtt nézhessük majd. A harmadik kedvencem pedig a GTA San Andreas autó volt, remekül hozták a srácok a West Coast hangulatot a zenével és a ruhával együtt.”
Köszönjük Sanyi, legyen elég most ennyi, el kell engedni kedvenc kajakosunkat, hiszen most már csak egyetlen feladata van, de annál fontosabb: készülni Párizsra.
Része a hírnek